Apának (is) születni kell?
- Heilmann Ágnes
Manapság szinte természetesnek vesszük, hogy a nőknek a várandósság idején és azt követően számos testi-lelki változásokkal kell szembenézni. Arról azonban kevésbé vagyunk informáltak, hogy az a bizonyos 9 hónap és az azt követő időszak a férfiak esetén hogyan megy végbe és milyen változásokkal jár.
A klasszikus elképzelés szerint a férfi élete igazából akkor kezd el megváltozni, amikor a kisbaba megszületik a szülőszobán, vagy ha majd betölti az 1 évet és totyogni kezd a gyerek, de leginkább pedig akkor amikor edzésre kell vinni őt az iskolából. Valójában ez korán sincs így. Egyre több kutatás számol be arról, hogy a leendő apák is számos fizikális, hormonális és pszichés folyamaton mennek keresztül a várandósság ideje alatt és rájuk is - az anyákhoz hasonlóan - kihívások várnak. Megfigyelték például, hogy ebben az időszakban azon férfiaknál akiknél a tesztoszteron szint lecsökken és megjelenik az oxitocin valamint a prolaktin, erősíthetik az apa részéről is a magzathoz való odafordulást, mely együtt jár a későbbiekben az apa-gyermek kötődés erősségével.
Hogyan hat a gyermek megszületése az apára, hogyan tud egy férfi az apai szerepeivel önazonos lenni?
A gyermek megszületése a férfi életében is beindít változásokat. Ahogyan a nőknél úgy a másik nemnél is számos tényező befolyásolhatja az apaság szerepének megélését: mit üzen a származási család az apaságról, mit üzen a társadalom, a munkahely, volt-e apai mintája az adott férfinak, és ha igen, akkor azt példaként szolgál-e számára, vagy pont mást tekint követendőnek? A sort hosszan lehetne folytatni. Az apai szerepekkel való azonosulás különösen akkor jelenthet kihívást és egyben felelősséget is, ha az életút fontos lépései: leválás a származási családról, az anyagi és érzelmi függetlenség kialakítása, a társ melletti elköteleződés és a gyermek megszületése időben közel esik egymáshoz.
A férfiak esetén az első ami szóba kerül a gyermek megszületése idején, hogy az ő feladatuk az anyagi felelősség vállalása. Ilyenkor egyedüli családfenntartóként el kell látnia gyermekét és párját is, mely gyakran több munkával és az otthonról való távolmaradással jár együtt, mely miatt az újdonsült édesanya feszültebb lehet, hiszen neki is megterhelő nap, mint nap megfelelni az új szerepének. Ez gyakran a pár életében eltávolodáshoz vezethet, ha erre kellőképpen érzelmileg és tudatosan nincsenek felkészülve. Aszimmetrikus kapcsolat alakulhat ki, mely az anya-csecsemő diádikus kapcsolat zártságához vezethet, melyben az apa azt érezheti, hogy a kapcsolatból kiesik.
Érdemes az édesapát is minél több olyan teendőbe behívni, ami a babát is érinti: ez már a várandósság ideje alatt megkezdődhet és a későbbiekben is bevonódhat minden olyan tevékenységbe (fürdetés, pelenkázás, etetési előkészületek), melyek a babát érintik. Mindezek inkább ’technikai’ kérdések, de nagyon sokat számítanak a harmonikusabb együttélésben és az új családi felállásban. Az apai szerepre való felkészülés jó esetben egy érzelmi és tudatos döntési folyamat eredménye, amikor a pár eldönti közösen, hogy gyermeket vállalnak. Innentől kezdve ez a döntés megköveteli a férfi esetén is az indentitásának újjá szerveződését, az apaság élményének és tudatának beillesztését a saját magáról alkotott elképzeléseibe.
A családi szerepek megváltoznak?
Azzal, hogy megszületik az első gyermek nemcsak a férfi és a nő, illetve a pár élete változik meg, hanem tágabb kontextusban a családi rendszerek is: a diádból (férfi és nő) triád (szülők és gyermek) lesz, a pár szüleik pedig nagyszülőkké válnak. Új szabályok alakulnak ki, ahol minden félnek alkalmazkodni kell nemcsak az új szerepéhez, hanem az egész megváltozott családi rendszerhez is. Ez a változási folyamat persze nem mindig feszültségmentes, hiszen a szülői szereptanulást, a származási családról való végleges leválást követeli meg egy olyan helyzetben amikor még az új viszonyok meg sem szilárdultak. Ebben a folyamatban az a férfi lesz a ’nyertes’, aki minél rugalmasabban tud alkalmazkodni a megváltozott élethelyzet adta felálláshoz, mind amellett, hogy képes saját személyiségét, hitvallását megőrizni férfiként és társként, lehetőséget látva abban, hogy az apai szerepében is kiteljesedhet.
Felhasznált irodalom:
Hajdúska Marianna: Krízislélektan. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó, 2015.
Léder László: Csendes Apa-forradalom. L’Harmattan Kiadó, 2019.
Tárnok Zsanett: Szülőnek lenni jó. Mindennapi pszichológia Kiskönyvtár, Budapest, 2014.
A klasszikus elképzelés szerint a férfi élete igazából akkor kezd el megváltozni, amikor a kisbaba megszületik a szülőszobán, vagy ha majd betölti az 1 évet és totyogni kezd a gyerek, de leginkább pedig akkor amikor edzésre kell vinni őt az iskolából. Valójában ez korán sincs így. Egyre több kutatás számol be arról, hogy a leendő apák is számos fizikális, hormonális és pszichés folyamaton mennek keresztül a várandósság ideje alatt és rájuk is - az anyákhoz hasonlóan - kihívások várnak. Megfigyelték például, hogy ebben az időszakban azon férfiaknál akiknél a tesztoszteron szint lecsökken és megjelenik az oxitocin valamint a prolaktin, erősíthetik az apa részéről is a magzathoz való odafordulást, mely együtt jár a későbbiekben az apa-gyermek kötődés erősségével.
Hogyan hat a gyermek megszületése az apára, hogyan tud egy férfi az apai szerepeivel önazonos lenni?
A gyermek megszületése a férfi életében is beindít változásokat. Ahogyan a nőknél úgy a másik nemnél is számos tényező befolyásolhatja az apaság szerepének megélését: mit üzen a származási család az apaságról, mit üzen a társadalom, a munkahely, volt-e apai mintája az adott férfinak, és ha igen, akkor azt példaként szolgál-e számára, vagy pont mást tekint követendőnek? A sort hosszan lehetne folytatni. Az apai szerepekkel való azonosulás különösen akkor jelenthet kihívást és egyben felelősséget is, ha az életút fontos lépései: leválás a származási családról, az anyagi és érzelmi függetlenség kialakítása, a társ melletti elköteleződés és a gyermek megszületése időben közel esik egymáshoz.
A férfiak esetén az első ami szóba kerül a gyermek megszületése idején, hogy az ő feladatuk az anyagi felelősség vállalása. Ilyenkor egyedüli családfenntartóként el kell látnia gyermekét és párját is, mely gyakran több munkával és az otthonról való távolmaradással jár együtt, mely miatt az újdonsült édesanya feszültebb lehet, hiszen neki is megterhelő nap, mint nap megfelelni az új szerepének. Ez gyakran a pár életében eltávolodáshoz vezethet, ha erre kellőképpen érzelmileg és tudatosan nincsenek felkészülve. Aszimmetrikus kapcsolat alakulhat ki, mely az anya-csecsemő diádikus kapcsolat zártságához vezethet, melyben az apa azt érezheti, hogy a kapcsolatból kiesik.
Érdemes az édesapát is minél több olyan teendőbe behívni, ami a babát is érinti: ez már a várandósság ideje alatt megkezdődhet és a későbbiekben is bevonódhat minden olyan tevékenységbe (fürdetés, pelenkázás, etetési előkészületek), melyek a babát érintik. Mindezek inkább ’technikai’ kérdések, de nagyon sokat számítanak a harmonikusabb együttélésben és az új családi felállásban. Az apai szerepre való felkészülés jó esetben egy érzelmi és tudatos döntési folyamat eredménye, amikor a pár eldönti közösen, hogy gyermeket vállalnak. Innentől kezdve ez a döntés megköveteli a férfi esetén is az indentitásának újjá szerveződését, az apaság élményének és tudatának beillesztését a saját magáról alkotott elképzeléseibe.
A családi szerepek megváltoznak?
Azzal, hogy megszületik az első gyermek nemcsak a férfi és a nő, illetve a pár élete változik meg, hanem tágabb kontextusban a családi rendszerek is: a diádból (férfi és nő) triád (szülők és gyermek) lesz, a pár szüleik pedig nagyszülőkké válnak. Új szabályok alakulnak ki, ahol minden félnek alkalmazkodni kell nemcsak az új szerepéhez, hanem az egész megváltozott családi rendszerhez is. Ez a változási folyamat persze nem mindig feszültségmentes, hiszen a szülői szereptanulást, a származási családról való végleges leválást követeli meg egy olyan helyzetben amikor még az új viszonyok meg sem szilárdultak. Ebben a folyamatban az a férfi lesz a ’nyertes’, aki minél rugalmasabban tud alkalmazkodni a megváltozott élethelyzet adta felálláshoz, mind amellett, hogy képes saját személyiségét, hitvallását megőrizni férfiként és társként, lehetőséget látva abban, hogy az apai szerepében is kiteljesedhet.
Felhasznált irodalom:
Hajdúska Marianna: Krízislélektan. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó, 2015.
Léder László: Csendes Apa-forradalom. L’Harmattan Kiadó, 2019.
Tárnok Zsanett: Szülőnek lenni jó. Mindennapi pszichológia Kiskönyvtár, Budapest, 2014.