Online lét és zaklatás
- Heilmann Ágnes
Az online tér előretörése és kibontakozása egy széles felületet adott a cyberbullying megjelenéséhez, mely komoly pszichés stresszort, veszélyforrást jelent a gyermekek és a fiatalok számára.
Mi is a cyberbullying?
A cyberbullying nem más, mint az online térben megjelenő bántalmazás, melynek számos módja, formája lehet a negatív kommenteléstől kezdve az ismeretlen zaklatóig. Az online térben történő zaklatás érzelmileg megterhelőbb lehet a „hagyományos” (azaz szemtől szembe) zaklatáshoz képest, mivel sokkal nehezebb elmenekülni előle, ugyanis a hagyományos iskolai zaklatás véget ér általában az intézmény kapujánál, a cyberbullying pedig ott kezdődik. Ott történik, ahol a gyerekek manapság a legtöbb időt töltik, vagyis az online felületen, így nagyobb eséllyel találhatják meg őket a zaklatók. A virtuális térben nincs közvetlen személyes kontakt a bántalmazó és az áldozat között, a bántalmazó szélsőségesebb tetteket hajthat végre. Azok a fékek, gátlások, korlátok melyek a személyes kommunikációban megvannak, kevésbé érvényesülhetnek online felületen, azáltal, hogy a bántalmazó sokszor nem is azonosítható. Fontos megjegyezni azt is, ha nincs jelen a személyesség, akkor nem látszódik a bántott fél negatív állapota, így ez sem lehet visszatartó erő a zaklató számára. Nehezebb fellépni ellene, kevésbé lehet kontrollálni, nehezebb észre venni vagy közbe szólni egy külső személynek is. Online felületen nem könnyű megvédeni önmagunkat, törölni egy posztot, bejegyzést, hiszen soha nem lehetünk biztosak abban, hogy örökre megsemmisültek a negatív, bántó tartalmak. Sokan önként és tudatlanul teszik ki magukat ezeknek a platformoknak.
Intő jelek:
Attól függően, hogy milyen mélységű a zaklatás, jelentkezhetnek különböző nemkívánatos érzések, bizonyos esetekben pedig komolyabb pszichés problémák is felléphetnek. A zaklatás mértékétől, tartalmától, gyakoriságától függően a következők lehetnek intő jelek: váratlanul és látszólagos ok nélkül megváltozik a gyermek viselkedése, például internetezés után feszült, dühös, irritált lesz, vagy épp rosszkedvűvé, szomorúvá válik, elvonul. Gyakori, hogy romlani kezdenek a tanulmányi eredmények, nem szívesen megy iskolába, koncentrációs, figyelmi problémák jelentkezhetnek. Szorongásos panaszok formájában vagy testi tünetekben is jelentkezhet a zaklatás következtében kialakult érzelmi probléma (pl. fejfájás, hasfájás, étkezési zavarok). Iskolakerülés, társas kapcsolatok elszegényedése, az önértékelés csökkenése is kialakulhat. Súlyosabb esetben hangulati próblémák, önsértés, auto- és heteroagresszió is jelentkezhet.
Útmutatás:
Akik áldozattá válnak, általában az érzéseiket is nehezen nyilvánítják ki. Gyakran segítséget sem mernek kérni, hisz a zaklatás következtében gátoltság, visszahúzódás erősen jelen tud lenni. A zaklatást gyakran szégyenként élik meg, vagy épp attól tartanak, hogy a kívülálló nem értené meg, hogy miről beszél. Emiatt még kevésbé mernek erről beszélni. Azáltal, hogy nem beszélnek, nem szerez róla tudomást a külvilág, mely a zaklatót megerősítheti a viselkedésében, így a probléma tovább fokozódhat. Pont ezért nagyon fontos a közvetlen környezet (szülők, pedagógusok) jelenléte.
Nekik kulcsfontosságú szerepük lehet a probléma felismerésében és nyílttá tételében. Fontos az elfogadó attitűd, biztosítsunk olyan közeget a gyermek számára, ahol nyíltan, minden félelem nélkül beszélhet a negatív élményeiről. Ugyanilyen fontos lehet a bántalmazó megkeresése, ha van rá mód viselkedésének leállítása. Mindig mérlegelni kell a tettek súlyát, illetve azt, hogy a közvetlen környezetéből elég támogatást kap-e a gyermek a megküzdéshez. Intézményes környezetben mindenképp szükséges az érintettek, a pedagógus, a szülők és az iskolapszichológus együttes jelenléte a probléma orvoslásában. Amennyiben a zaklatással járó következmények (tünetek) a zaklatás megszűnését követően is hosszabban jelen vannak és akadályozzák a gyermek hétköznapokban való mindennapos működését, helytállását nagyon is indokoltnak tartom pszichológus szakember segítségét kérni.
Mi is a cyberbullying?
A cyberbullying nem más, mint az online térben megjelenő bántalmazás, melynek számos módja, formája lehet a negatív kommenteléstől kezdve az ismeretlen zaklatóig. Az online térben történő zaklatás érzelmileg megterhelőbb lehet a „hagyományos” (azaz szemtől szembe) zaklatáshoz képest, mivel sokkal nehezebb elmenekülni előle, ugyanis a hagyományos iskolai zaklatás véget ér általában az intézmény kapujánál, a cyberbullying pedig ott kezdődik. Ott történik, ahol a gyerekek manapság a legtöbb időt töltik, vagyis az online felületen, így nagyobb eséllyel találhatják meg őket a zaklatók. A virtuális térben nincs közvetlen személyes kontakt a bántalmazó és az áldozat között, a bántalmazó szélsőségesebb tetteket hajthat végre. Azok a fékek, gátlások, korlátok melyek a személyes kommunikációban megvannak, kevésbé érvényesülhetnek online felületen, azáltal, hogy a bántalmazó sokszor nem is azonosítható. Fontos megjegyezni azt is, ha nincs jelen a személyesség, akkor nem látszódik a bántott fél negatív állapota, így ez sem lehet visszatartó erő a zaklató számára. Nehezebb fellépni ellene, kevésbé lehet kontrollálni, nehezebb észre venni vagy közbe szólni egy külső személynek is. Online felületen nem könnyű megvédeni önmagunkat, törölni egy posztot, bejegyzést, hiszen soha nem lehetünk biztosak abban, hogy örökre megsemmisültek a negatív, bántó tartalmak. Sokan önként és tudatlanul teszik ki magukat ezeknek a platformoknak.
Intő jelek:
Attól függően, hogy milyen mélységű a zaklatás, jelentkezhetnek különböző nemkívánatos érzések, bizonyos esetekben pedig komolyabb pszichés problémák is felléphetnek. A zaklatás mértékétől, tartalmától, gyakoriságától függően a következők lehetnek intő jelek: váratlanul és látszólagos ok nélkül megváltozik a gyermek viselkedése, például internetezés után feszült, dühös, irritált lesz, vagy épp rosszkedvűvé, szomorúvá válik, elvonul. Gyakori, hogy romlani kezdenek a tanulmányi eredmények, nem szívesen megy iskolába, koncentrációs, figyelmi problémák jelentkezhetnek. Szorongásos panaszok formájában vagy testi tünetekben is jelentkezhet a zaklatás következtében kialakult érzelmi probléma (pl. fejfájás, hasfájás, étkezési zavarok). Iskolakerülés, társas kapcsolatok elszegényedése, az önértékelés csökkenése is kialakulhat. Súlyosabb esetben hangulati próblémák, önsértés, auto- és heteroagresszió is jelentkezhet.
Útmutatás:
Akik áldozattá válnak, általában az érzéseiket is nehezen nyilvánítják ki. Gyakran segítséget sem mernek kérni, hisz a zaklatás következtében gátoltság, visszahúzódás erősen jelen tud lenni. A zaklatást gyakran szégyenként élik meg, vagy épp attól tartanak, hogy a kívülálló nem értené meg, hogy miről beszél. Emiatt még kevésbé mernek erről beszélni. Azáltal, hogy nem beszélnek, nem szerez róla tudomást a külvilág, mely a zaklatót megerősítheti a viselkedésében, így a probléma tovább fokozódhat. Pont ezért nagyon fontos a közvetlen környezet (szülők, pedagógusok) jelenléte.
Nekik kulcsfontosságú szerepük lehet a probléma felismerésében és nyílttá tételében. Fontos az elfogadó attitűd, biztosítsunk olyan közeget a gyermek számára, ahol nyíltan, minden félelem nélkül beszélhet a negatív élményeiről. Ugyanilyen fontos lehet a bántalmazó megkeresése, ha van rá mód viselkedésének leállítása. Mindig mérlegelni kell a tettek súlyát, illetve azt, hogy a közvetlen környezetéből elég támogatást kap-e a gyermek a megküzdéshez. Intézményes környezetben mindenképp szükséges az érintettek, a pedagógus, a szülők és az iskolapszichológus együttes jelenléte a probléma orvoslásában. Amennyiben a zaklatással járó következmények (tünetek) a zaklatás megszűnését követően is hosszabban jelen vannak és akadályozzák a gyermek hétköznapokban való mindennapos működését, helytállását nagyon is indokoltnak tartom pszichológus szakember segítségét kérni.